A túlélés
Túlélésről általában
A túlélés megvalósulásában objektív és szubjektív feltételek játszanak szerepet, de nem egyenlő mértékben. Az arányukat mindig a körülmények szabják meg. Az arány pozitív irányba való mozgatásának alapvető feltétele a felkészítésben rejlik. A túlélésnek, mint katonai fogalomnak napjainkban egyre nagyobb szerepe van. Gyakran hallott kifejezés a nukleáris túlélés. Ez is hozzátartozik a túléléshez, de én nem ezzel, hanem a hagyományos értelemben vett katonai túléléssel kívánok foglalkozni. A témát négy fejezetbe osztottam.
1. Tájékozódás, mozgás és tartózkodás bármilyen terep és éghajlati viszonyok között.
2. Önellátás állatok és növények felhasználásával.
3. Elsősegélynyújtás, sebesültek kezelése.
4. Fogolytáborból való kitörés módszerei.
Mindegyik kategória, de leginkább az utolsó, magas akarati viszonyokat feltételez.
A természetnek vannak bizonyos íratlan törvényei, amiket mindenkor tiszteletben kell tartani. Az ember évezredek során ura lett a természetnek, kiemelkedett abból. A vadászó és gyűjtögető társadalmak a természetet szabadon birtokolták. Egy helyen élve vagy kóborolva használták ki a természet nyújtotta lehetőségeket, s közben az évszakok körforgásához igazodtak. Ezek a törzsek a természetet nem alakították át, hanem igazodtak, alkalmazkodtak, és eközben igen magas természetismeretre tettek szert.
A fejlettebb társadalmakban megkezdődik a természet átalakítása, kiaknázása. Sajnos napjainkra ez a folyamat addig fajult, hogy sok esetben a természet léte vált bizonytalanná. Napjaink emberének ezért elsőrendű feladatává kell válnia a még meglévő természeti kincseink megóvása. A természet átalakítása során az egyén eltávolodik a természettől, attól való függősége lényegesen csökken. A városokban az egyén egy behatárolt sajátos környezetben él, így a természettel való kapcsolata csak ritka esetben alakul ki. Ez a kapcsolat egyre csökken és ennek következtében a fiatalok többségének természetismerete is egyre kisebb lesz.
E hagyományok fennmaradásának egyik mozgató rugója a szegénység és a szükség. Abból a közmondásból kiindulva, hogy: „Éhes ember megeszik mindent”, az emberek kénytelenek voltak (lesznek?) táplálkozásforrásaikat a természetből gyűjtögetett és vadászott táplálékkal kiegészíteni. Napjainkban már senkinek sincs szüksége arra, hogy a természetben gyűjtögetett táplálékkal egészítse ki táplálkozását és mindennapi életét. E folyamat napjainkban kezd megváltozni. Ismét előtérbe kerül a természetes tápanyagok fogyasztása. Közismerten ezzel bió-táplálkozás néven találkozhatunk. E tápanyagok fogyasztása rendkívül egészséges dolog. Sajnos napjainkra sok régen fogyasztott növény és étel a feledés homályába merült.
A hagyományok eltűnésének másik fő oka a gyors technikai fejlődés. Erre példának a tűzgyújtást tudom felhozni. Ma már senki sem fog tüzet gyújtani két fa összedörzsölésével, hiszen zsebében ott lapul a gyufa, vagy az öngyújtó. A kérdés másik oldala viszont az, hogy valószínűleg nem is lenne arra képes, hogy gyufa vagy öngyújtó nélkül tüzet gyújtson. Ez és ehhez hasonló dolgokat kell megismertetni, hogy önállóan is képesek legyenek létük fenntartására.
Vadon termő ehető növények
Vadászat és cserkészés
Tűz, tűzhely, sütés-főzés, ivóvíz
Hajléképítés a természetben
Elsősegélynyújtás és gyógyítás a természetben
A képen látható tőr ideális eszköz. Üreges nyelében, nylonzacskóban elhelyezve a gyufa szárazon tartható, valamint lehetőség van horgok, ólmok, zsineg és hurkok készítésére alkalmas drót elhelyezésére is. A tőr vége egy iránytű, ami óriási jelentőségű. Mindezen anyagok egy helyen, tehát magán a tőrön vagy azon belül találhatóak, így a megőrzésük lényegesen könnyebb. E mellett szól az a tény is, hogy a tőr a tokkal együtt aránylag biztonságosan tárolható az oldalunkra erősítve. A bőrtokon lévő zsebecske egy fenőkő tárolására alkalmas. E tőr birtokában, lényegesen javítható a helyzet, de a tőr maga nem meghatározó tényező. Egy rossz tanács, amely megfogadva az életünkbe kerülhet: „Télen a katonák gyakran csillapíthatják szomjukat hóval, jéggel, dérrel. A túl hideg csapadék mandula- vagy torokgyulladást okozhat.” Aki ezt a tanácsot megfogadja, és végre is hajtja, annak nem kell többet a torokgyulladással foglalkoznia, hanem készítheti a sírhelyét. A csapadék tulajdonképpen desztillált víz, tehát nem tartalmaz semmilyen ásványi anyagot. A szervezetbe kerülve elvonja az ásványi anyagokat, ami a szervezet kiürüléséhez vezet, ami kiszáradásban, és ez végül halálban végződhet. A megfelelő helyen ez még szóba kerül.
Vadon termő ehető növények
Ha el tudunk igazodni a természet sűrű hálójában, akkor nincs mitől tartanunk, de ellenkező esetben van alapja a félelemnek.
Nehéz helyzetbe jutva első feladatunk a rendelkezésre álló anyagok és eszközök számbavétele. Gondosan vizsgáljuk meg a rendelkezésre álló élelmezési anyagokat. A rendelkezésre álló élelmezési anyagok nagy valószínűséggel csak maximálisan
néhány napra elegendő, ezért nagyon fontos, hogy azt megfelelő módon osszuk be. Nem szabad optimistának lennünk, és mindjárt az első napon felfalni az élelmiszertartalékot. Nagy a valószínűsége, hogy a túlélésért nem 1-2 napig kell küzdenünk. Ezt tartsuk szemünk előtt mindjárt az első órákban. Ehhez természetesen nagyon fontos az, hogy ne veszítsük el a fejünket. Józanul kell a további teendőket meghatároznunk. Az élelmezési anyagok számbavétele után, célszerű azt a naponta minimálisan szükséges adagokra osztani. Ezzel megteremthetjük az elkövetkező napok élelemszükségletének gerincét. Élelem nélkül az ember kb. egy hétig képes a létét fenntartani, tehát nem kell mindjárt az első napokban az éhenhalástól tartanunk, még akkor sem, ha egyáltalán nem jutottunk élelmiszerhez, ennek pedig kicsi a valószínűsége.
A lakott területek mindig veszélyt jelentenek, ezért jó, ha lehetőleg távol tartjuk magunkat tőlük. Az illegális élelmiszerszerzés esetenként alkalmazható, de nem túl tanácsos dolog. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor minden esetben ügyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb nyomot hagyjunk hátra. Kerülni kell a feltűnést. Ha például kukoricát akarunk zsákmányolni, akkor lehetőleg ne a tábla szélén lévő növényeket dézsmáljuk, hanem a közepén, tehát kevésbé feltűnő helyen lévő növényeket. Ne húzzunk és tördeljünk le növényeket, növényi részeket, mert a fonnyadt, elszáradt növény messziről felhívja a figyelmét. Ha olyan helyen végezzük zsákmányszerző tevékenységünket, ahol elkerülhetetlennek látszik a hiányzó növények felfedezése, akkor igyekezzünk olyan látszatot kelteni, hogy állat okozta a kárt. Állatnyomok készítésével, kisebb termések szétszórásával, növény megtépázásával ez könnyen elérhető. A cél az, hogy a legkisebb gyanú se merüljön fel arra, hogy a közelben idegen, vagy idegenek tartózkodnak. Fontos szabály az is, hogy ugyanazon helyre kétszer ne menjünk vissza. A legnagyobb körültekintés mellett is történhetnek kellemetlen helyzetek, ezért a legbiztonságosabb megoldás a természet terített asztalának kihasználása. Ez azonban már magasabb információk birtoklását feltételezi.Környezetünk gazdagon borított különféle növényekkel. Közvetlen környezetünkön élő növények közül több ezer alkalmas emberi táplálkozásra. Ez a szám könnyen meggondolatlan következtetések, levonására késztet. Katonai irodalomban jelent meg erről a témáról, hogy kóstoljuk meg egy ismeretlen növényt és várjunk. Ha jelentkezik valamilyen hatás, akkor ne együk, ha nem, akkor nyugodtan fogyaszthatjuk. Ez több szempontból is veszélyes és nevetséges dolog. Először is, nem használhatjuk magunkat kísérleti egérnek. Ez a kóstolósdi igen veszélyes játék lehet. Aránylag igen nagy számban található környékünkön olyan növény, ami igen erős méreganyagot hordoz magában. Például a nadragulya az egyik legerősebb hatóanyagú és környékünkön elég gyakori. Veszélyességét fokozza még fényes, fekete termése is, ami önmagában is elég figyelemkeltő jelenség. Ha valaki e növény bármely részét megkóstolja, a legjobb esetben is erős mérgezés lesz a következménye. Ezért ajánlom, hogy felejtsük el ezt a módszert, ne szélesítsük tovább a ránk leselkedő veszélyeket.
Jegyezzük meg: a gerinces állatok által fogyasztott növények és növényi részek számunkra sem jelentenek veszélyt!
Mindjárt az első órákban és napokban figyelmünk egy részét a természetben található ehető anyagok kutatására fordítjuk. A felfedezett ehetőket gyűjtsük össze.
Ha nagyobb mennyiségre akadunk, akkor képezzünk tartalékot, ne elégedjünk meg azzal, hogy az adott pillanatban megtöltöttük hasunkat, gondolnunk kell az elkövetkezendő időszakokra is. Ha adódik egy szerencsés nap, és bőséges élelemhez jutunk, akkor ne fogyasszunk a központi készletből, ezzel tovább növelhetjük azoknak a napoknak a számát, amelyekre biztosan élelmünk van. Az mindenképpen káros, ha csak azután kezdünk élelmet keresni, miután kifogytunk a készletekből, hiszen abban az adott pillanatban lehet, hogy nem találunk ehető anyagokat. Ekkor pedig kénytelenek vagyunk könnyelműségünk következményét, az éhséget elviselni.
Ennyi előzetes után térjünk rá az ehető növények és azok részeinek ismertetésére. Előtte azonban még tisztázni kell néhány fogalmat, amik a későbbiekben gyakran előfordulnak.
Az első ilyen fogalom az üde talajú erdő.
Az üde talajú erdők elsősorban a hegyvidékek és a Dunántúl bükkerdei és gyertyános-tölgyesei, de ide tartoznak a nagyobb folyók árterein fellelhető keményfa-ligeterdők is. A talaj szinte egész éven át üde, nyirkos, az altalaj a legnagyobb nyári aszályban sem szárad ki. Ilyen termőhelyeken a fák gyorsan, szálegyenesen nőnek, ezért nyáron alig van aljnövényzet. Annál gazdagabb viszont növényekben kora tavasszal. Sok hagymás, gumós, gyöktörzses növény gyorsan kihajt, virágzik, május végére termést érlel, és visszahúzódik a föld alá a jövő tavaszig.
A száraz, meleg tölgyerdők fogalma.